Ez valóban egy nagyon fontos kérdés. Segítségével jobban megismerhetjük önmagunkat, környezetünket. Mindenki az életében kapcsolatba kerül a klasszikus értelemben vett vallással, akkor is, ha elveti egy ilyen hívő közösséghez való csatlakozását, vagy akár magát vallástalannak, materialistának nevezi.
Elsőként lássuk a vallás egy lehetséges definícióját1:
Komplex társadalmi jelenség, amelyben az emberek egy közössége kapcsolatot létesít a valóságnak, az ember sorsára döntő hatással levőnek vélt természetfölötti erőkkel vagy hatalmakkal, hogy velük szemben függését kifejezze és egyszersmind befolyásolja azokat.
A vallás szorosan összefügg a hit fogalmával, amely az Istennek tulajdonított kinyilatkoztatás elfogadása a kinyilatkoztató Isten tekintélye alapján1. Ez a keresztény felfogás szerint az üdvösség elengedhetetlen feltétele. Mivel a katolikus témakörben az üdvösség tág értelemben az élet beteljesedésének állapota, melyre minden ember vágyik2, állíthatjuk, hogy a vallás gyakorlásához (már a népszerű világvallások esetében) hitre van szükség.
Fontos azonban a hit szó jelentését általános kontextusban is megvizsgálni. Ezt a szót sokszor sokan használják egy irreális dologban való bizakodásra. Ez rávilágít arra, hogy a hit és a vallás valóban egyfajta szükséges rossz, az emberi tanulási folyamat része.
Hit nélkül rengeteg felfedezés elképzelhetetlen lenne. Lehetetlen, hogy egy ember mindent megismerjen, így kénytelen "elhinni" a törvényszerűségek bizonyos halmazát, magyarán az egyetemes tudást megértés nélkül használni. Természetesen "elmélyültebb tudás" elsajátításával értékesebbekké válhatunk, azonban az ember életének végességére való tekintettel lehetetlen minden szakterületen teljes mértékben elmélyült tudást szerezni, főleg, ha azt hasznosítani is kívánjuk.
Hasonlóképpen a klasszikus vallás esetében, ahogy Gecse Gusztáv is írja1, a vallás a való világ kiegészítése, az ember igaz mivoltának fantasztikus megvalósulása [...] ahol az ember lényegi erőinek kibontakozása leküzdhetetlen akadályba ütközik. Tehát a vallás segít a tudás határfelületének a befoltozásában egy dinamikus keretrendszer biztosításával.
Bizonyos nézetek szerint a materializmus is tekinthető az egyik fő világvallásnak, amely a modern társadalomban egyre nagyobb teret hódított. Az iskolai tananyag elsajátítása során is, nem minden kerül teljes mértékben elmagyarázásra, ez kivitelezhetetlen lenne. Helyette néhány nem természetes jelenséget a tanulóknak be kell magolnia, egyfajta alaptörvényként elhinnie. A legtöbb ember ezt a tudományossági vallást követi.
Sajnos vagy szerencsére (ez hit/nézet kérdése) manapság a materializmus legtöbb helyen kiszorította az idealizmust, ahogy Hung-Ming Ku 1911-ben fogalmazott3, The future civilization of the world lies as a "germe de raison" qui commence à si la développer, azaz a fejlődés kezdetével a világ az ész csírájára támaszkodik. Innét kezdve akár egyenesen is idézhetném Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét.
A [középkorban] a kultúra létesítményei az egyházi központok lettek4, azaz az értelmiségi réteg az éppen aktuális egyházban foglalta el szerepét. Erre nagyszerű példa az, hogy korábban a könyvtárak, könyvek a kolostorok privilégiumai voltak. A tanárok egészen a XIX. századig a papok voltak5. A XV. században Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet, amelynek tagjai korszerű és magas szintű képesítéssel rendelkeztek6 a vallási rendszer korszerűsítése megújítása ellen való tiltakozásként.
Legkorábban a vallási vezetés szerepét a sámánok töltötték be. Az ő feladatuk a közösség összekovácsolása és vezetése volt. A feladatuk betöltéséhez legtöbbször színjáték is hozzátartozott, amelyet különböző ma is ismert és használt7 tudatmódosító szerekkel, drogokkal értek el. Ezek használatával valóban érdemtelen előnyt szereztek a közösségekben, azonban már akkor apáról-fiúra szállt a tisztséggel járó tudás. És ha ezek a sámánok szemfényvesztők is voltak, valószínűleg valójában nem tudtak róla.
Az egyház ezeken kívül optimális esetben közösséget teremt. Jó esetben területenként nem nagy a felekezeti megosztottság. Pl. a katolikus egyházban a vasárnaponkénti misén való részvétel után side-effect szerűen a hívek találkoznak egymással, beszédbe elegyednek. A legtöbb nép himnusza az adott ország hitét hívja segítségül.
Manapság a klasszikus vallások szerepvesztésével egyre több olyan szekta üti fel a fejét, amelyek alapvetően elfogadhatatlan nézeteket közvetítenek a lakosság széles körei számára. Például ilyenek a 14/1993. (III. 19.) OGY határozatból kimaradt destruktívnak nyilvánított egyházak (pl. Jehova tanúi, Szcientológia egyház).
Ezzel párhuzamosan csökken az egyházak és a vallás szerepe. Sajnos ezek a klasszikus szervezetek nem tudják tartani a lépést a modern technikai fejlődéssel, így egyre inkább hangsúlyukat vesztik.
Azonban én azt állítom, hogy összességében a vallás által ment a világ elébb. Ha nem tekintjük a papság által felhalmozott tudást, akkor is tekintsünk arra, hogy legalább segített az embereknek feldolgozni a hétköznapi eseményeket.
Written with StackEdit.
Ment-e a vallás által a világ elébb? by Domonkos Lezsák is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
Based on a work at https://gist.github.com/lezsakdomi/7873a7abb1b0aa40f30f459fcd0347b3.
Permissions beyond the scope of this license may be available at mailto:lezsakdomi1@gmail.com.
Megosztható a következő linken: https://drv.tw/~lezsakdomi1@gmail.com/gd/suli/Magyar/Ment-e+a+vall%C3%A1s+%C3%A1ltal+a+vil%C3%A1g+el%C3%A9bb
Footnotes
-
Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon (1983), ISBN 963 09 2218 5 ↩ ↩2 ↩3
-
http://lexikon.katolikus.hu/%C3%9C/%C3%BCdv%C3%B6ss%C3%A9g.html ↩
-
Hung-Ming Ku: The spirit of the Chinese people with an essay on Civilization and Anarchy (The Commercial Press Work Ltd., Peking, második kiadás) ↩
-
Nemeskürty István, Orosz László, Németh G. Béla, Tamás Attila, Görömbei András: A magyar irodalom története (ISBN: 963 09 1999 0) ↩
-
Szárai Miklós: Történelem 11. (ISBN: 978-963-19-7905-3) ↩
-
Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 10. (ISBN: 978-963-19-7650-2) ↩