Az első fejezet bemutatja a keletkezés fikcionális körülményeit, egy rövid önéletrajzot tárva az olvasó elé, amivel gondolatilag előkészíti a a mű olvasását. Elmondja, hogy a könyv a lehető legtöbb információt és gondolatot tartalmazza és a lehető legjobban kidolgozásra került (ez jellemző Mikszáth stílusára).
A prelúdiumban olvashatunk továbbá egy játékos bevezetőt is, amely előadja Gábor arkangyal egy különös történetét. Így biztosít arról, hogy nem egy történelmi regény előtt állunk, azonban az olvasó rendelkezhet olyan háttérismeretel a könyvről, ami ezt megcáfolja.
A bevezető könnyedsége - ahogy az író kifigurázza a könyv bizonyos részleteit - az olvasást is könnyebbé teszi.
A valódi expozíció a második fejezetben van. Az író megnevezi a főszereplőket, rövid jellemzést is kapunk róluk, és kiderül a pontos év (1888) és helyszín is. Az utóbbival egybefonódva az író előkészíti a következő fejezetet, mely a korábbi (Zrínyi és serege) és mai (bizottság) főszereplők találkozásával indul.
Ez a fejezet rengeteg aktuális történelmi tényt mutat be. Sajnos ezek (amik az akkori ember szemével -- a könyv szerint -- fejlődésnek tekintendők) a főhősünkben szomorúságot keltenek. Csalódik Magyarországban, de ami a legfőbb, a fejezet végén saját magában is.
A negyedik fejezet első fele Zrínyi és csapatának integrációját mutatja be, a második fele pedig Zrínyi nagy szerelmi kalandjának kezdetét. Itt a csapat nagy része különválik, mindenki állandó jövedelemre tesz szert és a főszereplőink elszakadnak a fővárostól és sok tekintetben az államtól is. Ettől kezdve -- a könyv szerint -- nincsenek az általános figyelem középpontjában.
Emellett tudomást szerezhetünk Zrínyi és Bobor ezredesné első találkozásáról. Ez a történetben csak később bír jelentőséggel.
Ebben a fejezetben egy egyenes idézeten keresztül tárja elénk az író egy polgári család felemelkedését. A család tulajdonképpen nem az alkalmazotti rétegből indult, hiszen Rózer úr örökségként tett szert a vendéglőre, s vállalkozói leleményességének köszönhetően először felvásárolta a patikát, majd a parkettakocka-gyártásba kezdett. A fejezet utalásaiból tudjuk meg, hogy a vállalkozások az adott korszakban nagy kedvezményekben részesültek. Ezen felül az is kiderül, hogy egy gazdag családnak milyen luxuskiadásai voltak.
Rózerék leírása után egy polgári per következik. Az alperes törvényes úton, de szóban hagyományos párbajt követel, azonban a felperes azt megtagadja, egy korábbi hasonló, törvény elé nem állított esetre hivatkozva. Alapi (a párbaj kezdeményezője) a pert megnyeri, Perjéssy kiáll vele egy könnyű párbajra, amiben Alapi első vágásával halálos sebet ejt Perjéssyn. Ez (mint minden egyéb apróság) országos hírré növi ki magát, és a hatodik fejezet egy rendőrök által elfojtott tüntetéssel végződik.
A hetedik fejezet Zrínyi első diner-éről szól, ami egy ebéd formájában valósult meg. Hosszabb és biztonságos együttléte Bobor ezredesnével a szerelmi szál valódi kezdetét jelenti. (Ahogy említettem, Bobor ezredesnéről olvashattunk a negyedik fejezetben is, azonban ott még csak sejthette az olvasó, hogy ez fontos szerepet fog játszani a későbbiekben.)
A következő két fejezet Zrínyi két nagyszabású bűntettét mutatja be, ami az általa ismert szokásoktól eltérő törvényekből ered. Itt némileg betekintést nyerhetünk mind az 1566-os mind az 1888-as évek erkölcsi értékrendjébe.
Korábban minden jobbágy a földesurának, a földesúr pedig kizárólag a királyának tartozott felelősséggel. Így nem volt jelen egy független bírói réteg, a földesurak vitáit a haderejük döntötte el.
Újfent mindenki a közvéleménynek tartozik felelősséggel, még a király is. Első körben az újságok buktatják le a csalókat (amennyiben a rendőrség ehhez nem elegendő), majd ha a nép is úgy találja, nyilvános megszégyenítés és lincselés következik. Az állam, a minisztériumok és a többi közigazgatási szerv csak iránymutatást ad.
Ez a fejezet (ahogy a címéből is olvasható) a parlament működését tárja elénk. A fő szál egy interpelláció, a pártoknak és jeles képviselőknek erre adott válaszait elemezgetve ismerjük meg az adott pártokat, képviselőket. A fejezet vége nem az ülés vége, hanem öt percnyi szünet kezdete. Azonban gondolhatjuk, hogy ennek az öt percnek letelte után a parlament érdemben nem tudja folytatni munkáját.
A parlamentben zajló eseményeket szinte az egész főváros követi. Az indulatok tobzódnak, Budapesten egy kisebb forradalom előszele érződik, egy erőszakos kormányváltás előtt állunk. Ekkor a király közbeavatkozik, a vitát kurtán lezárja: Zrínyit szabadon engedteti és odaajándékozza neki Vajdahunyad várát, ezzel megteremtve neki és seregének a már megszokott életmódot.
Az epilógus is tartogat még számunkra meglepetéseket. Mikszáth beváltja a pápa ígéretét, éppúgy eltemeti a vitézeket, ahogy fölkeltette őket.
A könyv történelmi szempontból két szálon fut. Éppúgy betekintést nyerhetünk a XIX. század végébe, mint a XVI. közepébe. Elsősorban a korok szokásait ismerhetjük meg, emellett több jelentősebb XIX. századi politikai személy személyiségét is megismerhetjük.
A mű egyedül tudományos szempontból nem állja meg a helyét. Arról, hogy emberek feltámadhatnak-e vagy sem, nem lehet még biztosat mondani, azonban az bizonyos, hogy a háromszáz év a korabeli ún. "elhalálozási egységet" feszegeti, ami azt jelenti, hogy Zrínyi és a serege (ha nem is az egész sereg, akkor csak néhány érzékenyebb) Budapestre belépve a vonaton szörnyethalnának a sok újdonság által okozott stressz miatt. Esetleg a vonatot sem élnék túl.
Véleményem szerint az író teljesítette a praeludiumban vállaltakat és valóban befejezte művét.