Hello Agyak,
Ez a bejegyzés egy kicsit szokatlan lesz, de talán már tudjátok, hogy október a figyelemzavar (ADHD) tudatosítás hónapja. Nem vagyok orvos, és nincs ADHD-specialista engedélyem, így nem kívánok részletekbe bocsátkozni magáról a zavarról. Ha érdekel a téma, akkor a (How To ADHD)[https://www.youtube.com/watch?v=jhcn1_qsYmg] YouTube-csatorna nagyon hasznos lehet számodra. Azért írom ezt a bejegyzést, mert tapasztalataim szerint az IT közösségben az ADHD vagy az ADHD tünetei sokkal gyakoribbak, mint sok más területen. Úgy vélem, hogy nézőpontom segíthet valakinek túlélni egy neurotipikus világot, vagy segíthet másoknak megérteni olyan kollégákat, akik kihívásokkal küzdenek.
Figyelem! Ez a bejegyzés az én korlátozott tudásomra és személyes tapasztalataimra épül. Az egyéni tapasztalatok eltérhetnek, mivel mindannyian mások vagyunk. Öndiagnózis alkalmazása kockázatos lehet, kérlek, kérj szakmai segítséget!
Az ADHD nem egy mentális probléma. Az agy vezetékei mások, RISC vs. ARM. Valóban nehéz megtalálni a határt, hogy ki rendelkezik a zavarral, mert a neurotipikus embereknek is lehetnek ADHD tüneteik. Az ADHD elnyomása segít az embereknek "normálisnak" tűnni. Ezek és sok más ok miatt nehéz diagnosztizálni. Én 43 éves voltam, amikor végrehajtottam a "sed 's/had childhood ADHD symptoms/have adult ADHD/g'" parancsot az agyamon. Ez csak néhány hónapja történt, szóval szerintem sosem késő változtatni :D
Mert más, ez nem jelenti azt, hogy AZONNAL ROSSZ. Ez azt jelenti, hogy más környezet szükséges ahhoz, hogy kiemelkedhess. Találd meg azt a vállalatot, amely szakmai képességeidet akarja, és nem csak az idődet. Készíts elő olyan munkakörnyezetet, amely megfelel az igényeidnek. Csatlakozz motivált csapatokhoz, akik hasonló érdeklődéssel rendelkeznek, és támogatnak téged. Olyan csapatokhoz, akik nem félnek bevezetni új technológiákat, és időnként hibáznak. Ne ismételd önmagad. És soha ne félj változtatni, ha valami már nem működik. Ez a fő üzenet, a cikk többi részét nyugodtan átugorhatod :).
A történetem röviden. Amikor fiatal voltam, az ADHD nem volt általánosan ismert dolog. Szüleim nem tudtak róla sokat. Apám nagyon tehetetlen volt, ezért azt használta, amit megtanult: erőszakot. Sok neurodiverz rendellenességgel élő ember elrejti nehézségeit valahogy, hogy beilleszkedjen a "normális" emberek közé. Nem én. 4 éves koromtól anarchista punk voltam, így a társadalom peremére kerültem. Középiskola után néhány évig Hare Krishna szerzetesként éltem (az életem legjobb választása), de később a "valódi életben" újra visszaestem, és az életem egy örök BMX, drogok és rock 'n' roll körkörös forgatagává vált vasárnaptól vasárnapig. Kivéve a biciklizést és a pszitrance táncot, nem igazán törődtem semmivel. Nem érdekelt az, hogy ők nem törődtek velem. Aztán elkezdtem programozni tanulni, és megtaláltam azt az utat, amelyen keresztül képességeimet felhasználhatom valami értékes létrehozásához a közösség számára. ??? Mágia
Ha érdekel az IT világban tett utazásom, kérlek, nyugodtan kövess itt: https://dev.to/mhmxs/my-journey-at-it-space-2p9a
Az ADHD fő jellemzői:
- Munkamemória kihívások
- Motiváció hiánya
- Figyelemzavarok
- Időhöz való viszony és feladatok prioritizálása
- Érzelmi és viselkedési impulzivitás
Munkamemória kihívások
Kezdjük a könnyűvel. Az ADHD agy kevesebb RAM foglalatot használ, de a processzor órajele magasabb. Ez olyan, amilyen. Vannak technikák, amelyekkel lehet javítani, de a probléma teljes körű megoldása nehéznek tűnik. Ez a nehézség két területet érint. Az aktuális gondolatok emlékezetben tartását és a kontextusváltások. Normál módban véletlenszerű kontextusváltások történnek. Sok van belőlük. Olcsók, de az eredmény nagyon kiszámíthatatlan. Programozás ilyen állapotban trükkös, ha nem lehetetlen. Az agyamat "fókusz üzemmódba" kell állítanom. Ebben a módban a kontextusváltások súlyosak, CPU-intenzív feladatok, és nincs szabad foglalat az időérzékeléshez (vagy bármi másnak, beleértve az öntudatot is). Szigorú napi munkarend, kevesebb szál, kevesebb megszakítás és kevesebb aggodalom afelől, hogy mit kellene még csinálnom, azok a kulcsok számomra. Minden az naptáramban van, így láthatom a fókusz üzemmódokat. Rendszeresen ellenőrzöm az e-maileket és az üzeneteket, és az összes tételre azonnal cselekszem (törlés, válasz, elhalasztás), így az e-mail fiókom egy teendőlista számomra. Nekem a zenehallgatás vagy a TV-sorozatok nézése (furcsán hangzik) segít abban, hogy folyamatosan kitöltsek néhány memóriafoglalatot, így kevesebb foglalatot kell kezelnem a programozás közben, és csökkenti a kiszámíthatatlan megszakításokat is. Végül pedig beszéljünk a szigorú napi munkával kapcsolatos rutinokról. Nekem ez az egyik legegyszerűbb rész. A programozás a hobbim, szeretem csinálni, így csak leülök reggel és élvezem.
Hogyan válnak barátainkká a memóriakihívások? A magasabb órajele miatt. Amikor az ADHD-vel élő emberek átváltanak a fókusz üzemmódra, képesek többféle lehetőségkombinációt kipróbálni valahogy. Más módon kell gondolkodniuk, mondjuk "out of the box".
Motiváció hiánya
A motivációs probléma a dopamin-utakhoz kapcsolódik. Nehéz lehet hosszú vagy középtávon motiváltnak maradni. Én igyekszem mindig a fejlesztések élén lenni. Mindig kipróbálok új technológiákat vagy fejlesztői eszközöket, még akkor is, ha nem használjuk azokat a csapatban. Általában visszatérek ezekhez a technológiákhoz, amint ismertté válnak, és prezentációt vagy posztot készítek róluk. Magam egy spirálba teszem az olvasást, tanulást, kipróbálást és megosztást. Az állandó fejlődés előnye az, hogy általában 2-3 évvel a mainstream előtt vagyok, így mindig van időm új és szórakoztató dolgokat tanulni. Egy másik motivációs tényező számomra az "open source" közösségvezérelt fejlesztés. A zárt forráskódú szoftverfejlesztés egyáltalán nem váltja ki a dopamin-utamat. Nulla (szeresd vagy utáld, 0 vagy 1). Az nyitott és a tudás megosztása a legfontosabb állandó motivációs tényezők számomra. A szakmai életem egy nyitott könyv.
Másik technika a motiváció növelésére az, hogy az epikust ticketekre, a ticketeket feladatokra, a feladatokat munkaelemekre, és szükség esetén a munkaelemeket funkciókra vagy atomi kifejezésekre bontsam. Látnom kell azt, amit csinálok végét, különben kikerül a hatáskörömből.
Miért a programozás ADHD-barát? Az azonnal kivált egy visszacsatolási hurokot, ami a motiváció kulcsa. Változtasd meg a programot, hajtsd végre a programot, elemzd ki az eredményt, és ismételd meg. A programozás területe széles, mindig van valami tanulnivaló, de másrészről nincs egyszerűbb dolog a nullánál vagy az egyesnél. Azoknak az embereknek a kapcsolódása, akik ugyanolyan érdeklődést mutatnak, és az ismeretek megosztása is része a visszacsatolási huroknak.
Figyelmi nehézségek
Figyelemzavar esetén általában az emberek azzal az összefüggésbe hozzák ezt a kifejezést, hogy hiányzik a koncentráció. De ez nem így van. Azok, akik figyelemzavarral élnek, valójában nagyon jók abban, hogy valamire összpontosítsanak. De emellett jók abban is, hogy elfelejtsék dolgokat. Mindez attól függ, hogy hány megszakítás van aköztött, amikor kimondod a nevedet, és amikor én valóban meghallom. Emlékeszel a fenti memóriaóra sebességére? Az itteni tanácsom az, hogy ismerd meg önmagad. Tudd, hogyan jutsz el a koncentrációs módba, és hogyan jutsz ki belőle. Használj időzítőket, kapcsold ki az értesítéseket, és dolgozz azon, ami érdekel. Vannak agypihentető technikák, azt csináld, ami működik számodra. Legyél smart a smartphone-od használatában. De kérlek, soha ne szégyenkezz magad miatta, ha nem sikerül. Ez az élet. Nem a te hibád.
Hiba vagy képesség? Ez egy képesség! Abszolút! Mert a túlzott összpontosítás egy szuperképesség a programozásban. Csak találj egy módot arra, hogy lehűtsd az agyadat a nehéz terhelés után; pihenj, táncolj, vagy nézz tévéműsorokat. Legyél harmóniában!
Az idő és a feladatok prioritásának viszonya
Ez a két dolog összefügg, és nagyon nehéz elmagyarázni, hogyan különbözik az idő, főleg azért, mert ez az effektus személyenként változhat. A tünet hivatalos neve "Idő vakok" (Time blindness). Képzelj el egy olyan világot, ahol az idő nem lineáris. Képzeld el, hogy ez az idő massza önmagától változik az idő folyamán. Ott vagy? Rendben, most mondd meg nekem, mi a távolság két időpont között a jelenben. Elég kihívást jelent, mert megváltozhat a megfigyelés közben ;). Nekem a helyzet nem olyan kaotikus, de az én mániákus időben ott lenni kényszerem nélkül mindenhonnan elkéstem volna. Mindig alábecsülöm az utazás idejét, és nincs hely a hibákra, dugókra vagy késedelemre. Az igazán érdekes az, hogy a helyes időérzék nélkül nehéz feladatokat prioritizálni. Négy feladatkategória van:
- nem fontos, nem sürgős
- fontos, nem sürgős
- nem fontos, sürgős
- fontos, sürgős
Általában a "fontos és sürgős" a magas prioritású feladatok, ugye? Amit én itt látok:
- nem fontos
- fontos
- nem fontos
- fontos
Képes vagyok rendkívül fontos, időhöz nem kötött dolgokat csinálni a rohanás közepén. Nem tudom elmagyarázni, miért találom megfelelőnek ezt a pillanatot, hogy csináljam, egyszerűen csak kijavítom a kapcsolót a pizsamámban 3 perccel azelőtt, hogy elindulnék a gyerekekkel. Nekem az egyetlen dolog, ami ésszerűnek tűnik.
Az időbecsléssel kapcsolatban, egyáltalán nem szeretem, bárminek is nevezzünk (történetpont, mérnöki órák, pillangók). Túl sok változó van, amivel számolni kell, és az eredmény nagyban függ az én hangulatomtól. Ha az impulzív önmagamat kérdezed: egyszerű. Ha a pihenő agyamat kérdezed: mi volt a kérdés? Ha a koncentrált önmagamat kérdezed: a pontok összekapcsolódnak, azaz minden pont a tervezéstől a bevezetésig. Nehéz megtalálni a feladat határait a pontok hálójában.
Az időtlenségi utazás után ugorjunk egy lehetséges megoldásra. A vizualizáció sokat segít nekem. Szinte mindenhez van naptári eseményem. Számomra az esemény létrehozásának azonnali megszakítása kevésbé figyelmet igényel, mint az attól való félelem, hogy elfelejtettem valamit, és az életem darabokra hullik. A naptáramat és az e-mail fiókomat naprakészen tartani egy mellékküldetés. Nagyon nyugodt vagyok amióta a mostot és a jövőt is vizuálisan láthatom. Ráadásul bármikor biztosíthatom, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő helyen csinálom.
Érzelmi és viselkedési impulzivitás
Mindenki impulzív mind érzelmi, mind viselkedési szempontból a bolygón. De az impulzív én tűzfalak mögött van. Sok elő- és utószűrő, sebességszabályozó, prioritásos sor és csomagdobás van a körülöttünk lévő környezet alapján. Az ADHD agy legrosszabb esetben csak aszinkron utószűrőket tartalmaz. Az egyetlen dolog, amit itt mondhatok, ha komoly problémáid vannak ezzel a témával, ne kérdezze, kérjen szakmai segítséget. A többi tünet zavaró lehet, és/vagy megnehezítheti az életet, és/vagy fájdalmat okozhat, de a mentális egészség nem olyan játék, amit elveszíteni szeretnél.
A viselkedési impulzivitás egy mély téma önmagában, több aspektust tartalmaz a kontrollálatlan cselekedetektől az azonnali vásárlásig. Az ilyen cselekedetek közös eleme az, hogy nincs idő tisztán gondolkodni vagy várni egy későbbi jutalomra. Itt van az idő újra :D. Kezdve a könnyebbikkel, ha a jövő nem létezik rendesen, nincs okod később megvenni valamit. Az egyetlen lehetőség a harmadik legjobb dolgot megvenni a MOST. Csak a harmadik legjobbat, mert a melletted lévő bolt csak holnap tudja kiszállítani a legjobbakat. Szerencsére ez a probléma csak némi pénzbe kerül, nem úgy, mint a kontrollálatlan cselekedetek. Többször frisiteni egy PR-t, mert a kezeim gyorsabbak, mint a gondolataim, csak frusztráló. A megfelelő adatbázis törlése a rossz szerveren nem fél siker, bízhatsz bennem ;). De még mindig pénz. Másokat szavakkal vagy cselekedetekkel bántani különféle szakmai és személyes problémákhoz vezet.
Mire jó az impulzivitás? Én azt használom, hogy bezárjam a kört. Nagyon könnyen lelkesedem a szórakoztató technológiák iránt, szerelembe esek a projektekbe azonnal. Be akarok kerülni. Aztán az impulzusomat arra használom, hogy elkezdjem tapasztalni. A tapasztalat az első öröm hullámát adja nekem. Ez motivál engem arra, hogy átkapcsoljak a koncentrációs módba. A dolog elvégzése egy visszajelzési hurokot indít el, és a dopaminvonat órákig zakatol (igen, néha elfelejtek inni). Csúúú Csúúú!!!
Remélem, élvezted az olvasást, remélem, közelebb kerültél önmagadhoz vagy valakinek a körülötted (ha ismersz legalább 50 embert, van esély rá, hogy közülük legalább 2 érintett). Te önmagad vagy csodálatos, anélkül, hogy bármilyen dobozba helyeznéd magad a neurodiverzitás területén.